Dongaláb-helyzet (pes equinovarus)

Az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség.

A születés után is észlelhető dongalábnak két fontos csoportját különböztetjük meg. Egyik oka a méhen belüli tartási eltérés miatt kialakuló változat, a másik a fejlődő végtagrész kialakulásának idején létrejövő ún. “csírakárosodás” következtében alakul ki. Látszólag a két probléma azonos képet mutat. A tartási rendellenesség, következetesen végzett torna és súlyosabb esetben gipszkezeléssel maradéktalanul gyógyítható. A születéskor nem lehet eldönteni a várható prognózist, ez a kezelés során, annak sikeréből következtethető. A valódi dongalábnak csak egy részét lehet konzervatív eszközökkel teljesen meggyógyítani, sokszor csak műtéttel lehet korrigálni.

A dongaláb a lábszár izomzatának fejletlenségéből, az izomegyensúly megbomlásából eredően az izmok betegsége is. Ezek erejének és működésének kiegyensúlyozása, vagyis gyógytorna nélkül nincs sikeres kezelés. A siker kulcsa az igen korai kezelés, melyet meg kell kezdeni a születés után, már a szülészeti osztályon is. Ekkor naponta többször tornáztatni kell. A lehető legkorábbi időben, már a szülés után néhány nappal megkezdhető a kis láb gipszkezelése. Az újszülött szervezetében még magas szinten megtalálható anyai lazító hormonok igen korán jelentős korrekciót tesznek lehetővé, de ez két-három hetes korban már csökkenést mutat. A gipszkezeléseket az ortopéd szakorvos végzi kellő gondossággal, mert a bőr még sérülékeny. A gondos alápárnázás ad helyet a gyors súlynövekedésnek és a korrekció következtében fellépő feszülésnek. A gipszeket hetente, később kéthetente cseréljük. Ha keringési zavar gyanúját észleli a szülő, védőnő vagy háziorvos kollega a gipsz eltávolítása alaposan indokolt. A folyamatos gipszelést időnként bőrápolás, torna, izomingerlés céljából a gipsz hátsó részének un. sínnek meghagyásával kombinálhatjuk. A folyamatos kezelést az 5. élethónapig következetesen folytatjuk, amikor dönteni kell arról, szükséges-e műtét?

Hat hónapos kor környékén a még meglévő deformitásokat teljesen rendezzük, hogy azt követően az állás járás időszakára a járás biztosítható legyen. A műtéti kezelés az Achilles ín és a felső, alsó ugróízületek mozgásainak felszabadítását jelenti. Ez után a gipsz és sín kezelést hónapokig folytathatjuk tornával kiegészítve, majd a járás idejétől korrekciós ortopéd cipőt is viseltetünk így a csontok fejlődésére tartós hatást fejtünk ki. A követés éveken keresztül indokolt, mert a kiújulás veszélye fennállhat. Csak az időben alkalmazott konzervatív kezelések vezetnek sikerhez.

Forrás: scolinea.hu, mackorendelo.hu